Hírek kategória bejegyzései

Emlékezés Budai Ilonára

Fél emberöltőt zenéltünk tanítottunk, énekeltünk együtt Ilonával idehaza, határon túl és a világban. 1976-ban alapítottam kollégiumi zenekaromra építve a Józsefvárosi Népművészeti Műhelyt, amelybe Budai Ilonát kértem népdaltanításra, Nagy Zoltán „Púdert” táncházvezetésre, magam a népi hangszereket oktattam. Sok, máig meghatározó népdalost, zenészt állítottunk pályára. (Szvorák Kati, Maczkó Mária, Fehér Anikó, Parov Nikola, Major Laci, Kaibinger Pál, Széles András, Kovács László, Vikár Béla Népdalkör, Forrás Együttes…) Számtalan műsor, koncert, rádió- és tv felvétel, film, műsoros kazetta, lemez, CD, könyv, hazai és külföldi turné, közel 40 év Csutorás Népzenei Táborok, közös küldetés, közös élmény. A korai utolsó földi átváltozással Budai Ilona KÓTA díjas népdalénekes életműve 73 évesen szakadt meg, de nem zárult le. Dalaiban, tanítványaiban, szeretetével bennünk, velünk él. Budai Ilonára emlékezem filmjeim, közös szerepléseink néhány részletével. (Birinyi József)

A Deszki Népdalköré a KÓTA Népzenei Staféta

A népzenei anyanyelv ápolását szimbolizáló KÓTA Népzenei Staféta 2004-ben indult útjára, szeptember 30-án pedig Deszkre érkezett. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége idén az 5 Aranypáva nagydíjjal rendelkező Deszki Népdalkörnek ítélte oda a stafétát, amelyet egy évig birtokolhat. Az elismerést szombaton a már hagyománynak számító Deszki Dalos Találkozón vették át a Konyári Pávakörtől.

Tovább a teljes cikkre >>>

Képgaléria >>>

16. Ifj. Vigh Sándor Emlékdíjas Nemzetközi Népzenei Verseny és a KÓTA Aranypáva Térségi és Országos Népzenei Minősítő

2023. június 18-án Püspökladányban került megrendezésre a 16. Ifj. Vigh Sándor Emlékdíjas Nemzetközi Népzenei Verseny és a KÓTA Aranypáva Térségi és Országos Népzenei Minősítő. Ezúton is köszönjük a Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör Egyesület minden tagjának és Hadházi Andrásné elnöknek a kiváló szervezést!  

Köszöntő

Írta: Dr. Fehér Anikó, a KÓTA Népzenei Bizottságának elnöke

Nagyanyáink és az ő elődeik tudásukat nagyrészt közvetlenül, azaz saját szüleiktől kapták. A lányok édesanyjukkal együtt varrogattak, énekeltek, főztek, a fiúk apjukkal vágták a fát, művelték a földet, szerelték a házban található eszközöket. A XX. század közepétől ez a folyamat folyamatosan megszakadt, a hagyományos tudás átadásába intézmény, az óvoda, illetve az iskola ékelődött. Az okok között elsősorban a női emancipációt s a hagyományos nemi szerepek másként való értelmezését említhetjük. Modernebb lett a világ, a megélhetés általánosan véve egyszerűbbé vált, de sok minden eltűnt mellőlünk. Mára szinte eltűntek a meséből ki nem fogyó, mindig süteményillatú nagyanyók, akik úgy tudtak figyelni az unoka szavaira, hogy minden mást kikapcsoltak, akiknek akkor csak az volt a fontos. Ma már nemcsak az anyák, de a nagymamák nagy része is dolgozik, s a beszélgetéseket, ha más nem: a mobiltelefon csengése szakítja meg. Nem sírom vissza a mesésnek tűnő múltat, nem volt az azért mindig ilyen idilli. Ma könnyebb: tüzelőhordás és tűzrakás helyett gombnyomásra melegszik fel a mélyhűtőből elővett étel, s a sok bíbelődés helyett még meg is nézhetünk valamit a tévében. Igen. De ez alatta a bíbelődés alatt különböző generációk beszélgethettek egymással, gondolatok szárnyalhattak szabadon, s a lélek feltöltődhetett. Nem a favágást, nem a sok nehéz fizikai munkát, nem a gyakori létbizonytalanságot sírom vissza, hanem az emellett meglévő emberi közelséget, biztonságos emberi kapcsolatokat, generációk tiszteletteljes és gyümölcsöző együttélését, amikor a nagymama tanította kis unokáit énekelni, játszani, az édesanya csitította el a fáradt kis test és lélek nyugtalanságát a maga dúdolásával.
Vajon mit tehetünk a mai világban azért, hogy ebben a forrongó, egyre modernebb világban is boldogan éljünk? Énekeljünk, muzsikáljunk, meséljünk! Keressük meg azokat, akik még emlékeznek a régi időkre! Tanuljunk tőlük! Aztán tanítsuk meg énekelni a ránk bízott tanítványokat! Kezdjük el megtömni a hátizsákjukat dalokkal, énekekkel, a hangszerjáték mesterségével, zenékkel és élményekkel! Álljunk össze és hamar kiderül: ami az egyénnek esetleg nehéz, a közösségben csodává formálódik. Ez a titka a közös éneklésnek.
Szeretettel és bátran biztatom kedves Tagjainkat, ne hagyják abba munkájukat a nehézségek ellenére sem. Népzenei Bizottságunk továbbra is felajánlja segítségét, tanácsokkal és a minősítőkön való szakmai tanácsadással.
Keressenek minket bátran, és főleg: énekeljenek, muzsikáljanak!