Írta: Dr. Fehér Anikó, a KÓTA Népzenei Bizottságának elnöke

Nagyanyáink és az ő elődeik tudásukat nagyrészt közvetlenül, azaz saját szüleiktől kapták. A lányok édesanyjukkal együtt varrogattak, énekeltek, főztek, a fiúk apjukkal vágták a fát, művelték a földet, szerelték a házban található eszközöket. A XX. század közepétől ez a folyamat folyamatosan megszakadt, a hagyományos tudás átadásába intézmény, az óvoda, illetve az iskola ékelődött. Az okok között elsősorban a női emancipációt s a hagyományos nemi szerepek másként való értelmezését említhetjük. Modernebb lett a világ, a megélhetés általánosan véve egyszerűbbé vált, de sok minden eltűnt mellőlünk. Mára szinte eltűntek a meséből ki nem fogyó, mindig süteményillatú nagyanyók, akik úgy tudtak figyelni az unoka szavaira, hogy minden mást kikapcsoltak, akiknek akkor csak az volt a fontos. Ma már nemcsak az anyák, de a nagymamák nagy része is dolgozik, s a beszélgetéseket, ha más nem: a mobiltelefon csengése szakítja meg. Nem sírom vissza a mesésnek tűnő múltat, nem volt az azért mindig ilyen idilli. Ma könnyebb: tüzelőhordás és tűzrakás helyett gombnyomásra melegszik fel a mélyhűtőből elővett étel, s a sok bíbelődés helyett még meg is nézhetünk valamit a tévében. Igen. De ez alatta a bíbelődés alatt különböző generációk beszélgethettek egymással, gondolatok szárnyalhattak szabadon, s a lélek feltöltődhetett. Nem a favágást, nem a sok nehéz fizikai munkát, nem a gyakori létbizonytalanságot sírom vissza, hanem az emellett meglévő emberi közelséget, biztonságos emberi kapcsolatokat, generációk tiszteletteljes és gyümölcsöző együttélését, amikor a nagymama tanította kis unokáit énekelni, játszani, az édesanya csitította el a fáradt kis test és lélek nyugtalanságát a maga dúdolásával.
Vajon mit tehetünk a mai világban azért, hogy ebben a forrongó, egyre modernebb világban is boldogan éljünk? Énekeljünk, muzsikáljunk, meséljünk! Keressük meg azokat, akik még emlékeznek a régi időkre! Tanuljunk tőlük! Aztán tanítsuk meg énekelni a ránk bízott tanítványokat! Kezdjük el megtömni a hátizsákjukat dalokkal, énekekkel, a hangszerjáték mesterségével, zenékkel és élményekkel! Álljunk össze és hamar kiderül: ami az egyénnek esetleg nehéz, a közösségben csodává formálódik. Ez a titka a közös éneklésnek.
Szeretettel és bátran biztatom kedves Tagjainkat, ne hagyják abba munkájukat a nehézségek ellenére sem. Népzenei Bizottságunk továbbra is felajánlja segítségét, tanácsokkal és a minősítőkön való szakmai tanácsadással.
Keressenek minket bátran, és főleg: énekeljenek, muzsikáljanak!